Cselfalvi és lubóczi Pulszky Romola, (Budapest, 1891. február 20. – Párizs, 1978. június 8.) író, táncos, Vaclav Nyizsinszkij felesége.

Pulszky Károly művészettörténész és Márkus Emília színésznő leánya. 1913-ban, amikor az Orosz Cári Balett – Szergej Gyagilev társulata – Argentínában vendégszerepelt, ott házasodott össze Vaclav Nyizsinszkijjel, a balett világsztárjával. Nevét ettől kezdve Nijinsky Romola formában használta.

Pulszky Romola az Orosz Cári Balett 1912-es budapesti vendégjátéka után csatlakozott az együtteshez. Gyagilev a házasság miatt elbocsátotta Nyizsinszkijt. A házaspár ettől kezdve 1945-ig Magyarországon élt. Nyizsinszkij megháborodott. Pulszky Romola mindent megtett a férje érdekében, Svájcban, egy St. Moritz-i intézetben ápoltatta, fellépéseket igyekezett szervezni neki, könyveket írt róla, beutazta a világot előadásokat tartani a táncos művészetéről.

Egyik lányuk, Nyizsinszkij-Márkus Tamara [1], és unokájuk Kinga Nijinsky Gaspers [2] is színész lett. Nyizsinszkij életéről 1997-ben Hubay Miklós színdarabot írt „Hová lett a rózsa lelke? – Nizsinszki” címmel.

Nyizsinszkij és felesége sorsáról Terry Earp monodrámát írt, Madame Nijinsky – A férjem egy isten címmel. A darabot bemutatta az IBS (International Buda Stage) Budapesten. Előadta Kinga Nijinsky-Szakáts, Márkus Emília dédunokája, Nyizsinszkij unokája, és Szakáts Miklósnak, a Vígszínház egykori színészének lánya.